Rektori köszöntő


Tisztelt Érdeklődő!

A Magyar Tudomány Ünnepe idén is alkalmat ad arra, hogy megmutathassuk tudományos eredményeinket egymásnak és az egyetemünk iránt érdeklődőknek, de egyúttal közös gondolkodásra is késztet a tudomány, a tudósok szerepéről a XXI. században. 

Szeretnénk megmutatni eredményeinket, de tudunk-e mi, tudósok közös nyelvet beszélni, amikor a tudás mennyisége és mélysége egyre nő, s az egyes ember igazán csak egy szűk szeletét ismeri tudományágának. Képzeljük el, hogy mi, tudósok valamennyien bemegyünk együtt a tudomány nagy csarnokába, ahonnan újabb ajtók nyílnak. Tudományterülete szerint mindenki választ magának egy ajtót, majd ahová bejutott ismét választás elé kerül, amikor már tudományágának egy szűkebb szeletét választja. És ismét, és ismét….  Mígnem a tudós „egy szobába” kerül azokkal, akiket ugyanaz a kérdés foglalkoztat,  de nem kell sok idő, és onnan is újabb ajtók vezetnek tovább.

Az angol író, fizikus és politikus, Charles Percy Snow 1959-ben írta a The Two Cultures and the Scientific Revolution című művét, amelyben arról értekezett, hogy a szellemi élet két területe, a klasszikus humán tudományok – pl. filozófia, történettudomány, nyelvészet, irodalom, jogi tudományok – és a 17–18. századi tudományos forradalom során kialakuló reáltudományok – pl. fizika, kémia, biológia, de ide sorolja a közgazdaságtant, szociológiát és a számítástechnikát is – egymással konfliktusos kapcsolatban állnak, s ez gátja annak, hogy az emberiség megoldást találjon globális problémákra. Ugyanakkor valószínűleg a klasszikus humán és a reáltudományok között kisebb a távolság, mint amennyire távol áll mindkettő a John Brockman amerikai író által a 90-es években harmadik kultúrának nevezett, a technológián alapuló, a számítógépek elterjedésével megjelenő szellemi területtől.  Legfőképpen azért, mert míg a humán és a reáltudományok célja a világ megismerése a gondolkodás és a tapasztalat által, addig a harmadik kultúra képviselői egy virtuális valóság létrehozásával akarnak új tudáshoz jutni, nem teóriákat, hanem eszközöket gyártanak, amelyek új felfedezésekhez vezetnek.

Mi, akik a XXI. század elején tudománnyal foglalkozunk, a specializálódás ellenére, igenis, közös nyelvet beszélünk, és sokkal jobban értjük egymást, mint hisszük, mert egyformán gondolkodunk a tudományról, a tudós felelősségéről és elkötelezettségéről a világ megismerése és különösképp jobbítása iránt.  Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a harmadik kultúrát generáló információs és technológiai robbanást, ami körülvesz bennünket. Új módszereket, friss szemléletet kell alkalmaznunk mind a kutatásban, mind az oktatásban, különben villámsebesen avíttá válik a tudásunk, és egyre kevésbé tudjuk megszólítani azt a korosztályt, amelynek a tagjait szeretnénk felkészíteni választott szakmájuk magas szintű művelésére.  Ha akarjuk, ha nem, ők már a harmadik kultúra képviselői, az információszerzés új eszközeivel, amelyek meghatározzák a gondolkodásukat is.

A közös nyelv nem elég, elengedhetetlenül fontos a figyelem is. Figyeljünk egymás munkájára, értékeljük a teljesítményt, az erőfeszítéseket, mert a lehetetlen körülmények ellenére is születnek eredmények, amelyek előtt fejet kell hajtanunk.

Ennek reményében hívom és várom Önöket az AGTEDU 2016 konferenciára, a Pallasz Athéné Egyetemre.

 

Dr. Ailer Piroska

rektor